Kedves honlap Látogató!

Talán éppen gondban van, türelmetlen, kicsit fásult és segítség után kutat. Talán szeretne a nyitó oldalon egy szokványos bemutatkozó fényképet,  ami alapján a berögzült tapasztalatai alapján egy szempillantás alatt „biztonsággal” eldönthetné érdemes-e időt, energiát fordítani a honlapra, a módszerre vagy rám. Gondolhatja, hogy visszaélek a türelmével, amiért a súlyos gondolatai közé betolakszom egy ilyen vidám, de kissé kusza életképpel. Megnyugtatom nem bosszantani akarom, inkább megmutatni mire számíthat, ha a velem való munkát választja.

Ennek a képnek különös története van. Az alkalom: egy kellemes kirándulás családdal, barátokkal nyár végi hangulatban Zalaszántóra az erdő közepén álló Béke Sztupához.  Ebben nincs semmi érdekes. A sztupánál van egy árus, akinél általában sok szép kis csiszolt kő között lehet válogatni. Ezt mindig előre várom és teljesen leköti a figyelmemet. Az utolsó látogatásunknál többen is voltak a pultnál, így hátrébb léptem, hogy ne zavarjuk egymást, de közben le sem vettem a tekintetemet a számomra fontos kövkről.

Abban a másodpercben úgy éreztem, mintha valami megmagyarázhatatlan történt volna. A madárfütty, a halk zene, a lenge szellő és az emberek monoton zaja mellett mindenhonnan egyszerre csenő-bongó, csilingelő hangok jöttek. Először körül is néztem, vajon más is hallja ezeket a csodás, finom hangokat. Aztán persze rájöttem honnan jön a zaj… Az óvatos lépésemmel a szélcsengők közé hátráltam be. Ebből aztán jó kis játék kerekedett.

Csak a fénykép láttán gondolkodtam el, mennyire jól jelképezi ez a történet számomra az életet, a munkámhoz való hozzáállást, a hitemet, hogy bárhol is tartunk az úton nem kell erőszakot vennünk magunkon, sem másokon. Elfogadással, nyitottan, rugalmasan, figyelemmel mindig tehetünk a hétköznapjainkért, saját életünkért.

vissza